|   "Elmúltam... sok. Harminc mindenképp. Nem 1 tetoválástól leszek nő! Nem üvölt rajtam se tigris, nem ásít leopárd a nyakamon és római számok sem borítanak a fejem búbjáig. De van, ami megengedhető, ami elviselhető. Ami én vagyok. Hosszú a körmöm és a hajam, előbbit néha elegánsra utóbbit olykor vadabbra szabom.Nem üzengetek vadidegen férfiaknak, hogy mire való a hosszú haj, és hogy tetszem-e neki eléggé, nem rohanok senki után, akit nekem szánt az ég, azt az ördög úgyis utánam tolja talicskán. Tabu a másé, ajtócsapkodásmentes légkör és tiszta lelkiismerettel elalvás a jelszó. Kidobtam a minit, pedig hordhatnám A dekoltázs nem kirakat, úri hölgynél nem látunk köldökig. Szeretem a szépet, a jót, az elegánsat, finomat. Szeretek ordítva is csendben élni. Önmagammal és a világgal. Sok nevetéssel, még több önbizalommal-mert ami nem öl meg az vagy megerősít, vagy nemesít. Vagy mindkettő. Érek, mint a jó bor. De már nem engedem meg, hogy jöttmentek kóstolgassanak, az igazi ízek az ínyenceknek valók. Koronás lettem. Na nem a fogaimon, a fejemen 🙂 Mindig ott van, emelt fővel hordom. Ha lecsusszan olykor-olykor, kitörölök egy könnycseppet a szememből, és tovább megyek egy apró helyrebillentés után. Nem vagyok lenéző, csak tudom végre mit akarok az élettől.
Mert a negyvenes nők ilyenek. Koronás, minőségi borok, igazi gourmet-eknek... akik válogatósak, és a minőségre mennek."
|
![]() |
|
